Közeledik a karácsony…a halálkultusz díszletei között!

Bocsánat ha megbotránkoztatlak, ha elrontom az ünnepi hangulatod – de ezt nem hagyhattam szó nélkül! …Vedd észre…amit látsz!

Egy hónap múlva ismét itt a szeretet ünnepe. És mi izgatottan készülünk rá, fokozatosan díszbe öltöztetjük környezetünket, ajándékokon gondolkodunk és várjuk az estét, amikor a családunkkal, szeretteinkkel meleg fények és illatok közepette körbeülhetjük az ünnepi asztalt a csillogó karácsonyfa mellett. Csodás!

…Volt mindez száz éve. Vagy akár csak néhány évtizede még…

Mára viszont olyan folyamatok hatásait érezzük napról-napra egyre erősebben, olyan vizuális ingerek érnek és olyan díszletek közé kényszerítenek minket, melyek egyre hátborzongatóbbak, és azt a mély zsigeri érzetet keltik – az erre érzékenyekben, – hogy mintha egyre több dolog ami körülöttünk történik, a pusztítást és a halált szivárogtatná a tudatunk és tudatalattink középpontjába.

Most csak az elmúlt két hetem tapasztalatait írom le, amelyek – ilyen töménységben – kissé sokkolóan hatottak rám…és itt most nem a véres valóságról – a napjainkban folyó terror cselekményekről és öldöklésről írok, “csak” arról, amit a “szórakoztatásunkra” ötöltek ki, a témában termékeny agyú alkotóik…

Hogy mire gondolok pontosan?

– Két hete lakásom közelében feltűnt egy plakát, förtelmes figurákkal. Elolvastam, mert kíváncsi voltam rá, hogy a rémhez amit ábrázolt, milyen módon és ürüggyel akarják meghozni a kedvem – hogy még fizessek is érte. Kiderült: “horror cirkusz” költözött a városba! Már ettől háborogni kezdtek bennem a gondolatok, mert épp elég horror ömlik ránk a mindennapi valóságból – kinek kell még ez?! Miért szórakoztat bárkit az ilyen borzadály?!

Füstölögve továbbmentem.

…Aztán, néhány nappal később a Dózsa György úton vezettem keresztül, mikor már nem csak háborogtam de egyenesen elborzadtam a látványtól: óriási rémségek, pokolfajzatok képe vigyorgott le komor fekete vásznakról. Több méter magasból meredtek rám a sötét szemüregek, mintha valami gigászi kriptába, vagy egyenesen az alvilágba keveredtem volna. Ez a látvány nem kicsit hozott ki a sodromból! 
…Pár nappal később egy koncertre kaptam meghívást, ahol az énekes ezt harsogta a mikrofonba:
…”Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra!”
…azaz az üzenet: már a születésedet is kár volt megvárnod, el kellett volna pusztítani magad az anyád méhében!!
A bamba, agymosott tömeg pedig lelkesen kántálta a szöveget vele együtt! Ezt már nem tudtam másképp, csak szánakozva nézni-hallgatni.
…Másnap került pont az “i”-re! A Kodály köröndön jártam, és mellbe vágott a látvány ami elém tárult: hatalmas, több emelet magas, és ugyanolyan széles molinóról ismét egy gigantikus koponya vigyorgott le az alatta járókra a sötét szemüregeivel, és vicsorgó fogsorával! (A Ludwig múzeum pop art kiállítását reklámozva).
…Milyen torz lelkű, nyomorodott személyiségű beteg elmékből pattan ki sorozatosan az a gondolat, hogy kultúra és szórakozás címén folyamatosan a halál és pusztulás szimbólumait tolják az arcunkba, harsogják a fülünkbe???!!!!
….Vagy nem is ők a torzak, betegek és nyomorodottak – akik ezt kitalálják és engedélyezik?
Hanem minket akarnak azzá tenni?? És pengeéles tudatossággal hipnotizálják bele az emberek agyába – lelkébe a legfogékonyabb érzékelési csatornákon: a látáson és halláson keresztül a halál kultúráját-kultuszát?!
…Egyidejűleg az Élet degradálásával….

Nézzük meg:

– A TV-ben szinte minden csatornán akciófilmeket vetítenek, ahol szakadatlanul öldökölnek – SZÓRAKOZTATÁS gyanánt!

– A gyerekmesékből eltűnt a béka királyfi, a rút kiskacsa, Lolka-Bolka, Rémusz bácsi meséi, de szinte már Micimackó is. Helyette jöttek a japán anime rajzfilmek villódzó, zavaros szörny figurái, az agresszivitással és brutalitással teletűzdelt “mesefilmek” garmadája. A játékboltok kínálata pedig követi ezt a “trendet”. A polcokon szinte csak fegyveres katonák, pusztító robotok és egyéb halálosztó “gyerekjátékok” sorakoznak!

…És akkor még nem ejtettem szót az iskolai füzetborítókon, ceruzákon, a felnőtt és gyerekruhákon egyaránt “divattá” vált halálfej motívumokról. Persze a dolog élét tompítandó színes strasszkövekből, vagy sok kicsi lepkéből, netán rózsaszín virágokból áll össze a koponya forma  – de akármilyen csili-vili, akármilyen cuki pillangókból van is kirakva – attól ez még koponya……és ne higgyük, hogy “csupán” dekorációs szerepet tölt be!
A koponya jelkép, – a halál fenyegetésének ábrázolása volt mindig is, mióta világ a világ…és ma is az!!!

…És nagyon tudatosan használják akik használják, mert nagyon jól ismerik erejét!

– Sommázva: a HALÁL szimbólumát tolják az arcunkba, a szemünk elé lépten-nyomon, nap-mint nap! Ezzel szórakoztatnak, ezzel öltöztetnek, ezzel árasztanak el minket az Élet minden területén….

És őszintén szólva (nem érdekel, hogy hányan nevetnek ki ostoba összeesküvés hívőnek titulálva) – én azt sem gondolom ártatlan véletlennek, hogy ez a rengeteg gigantikus halálfej éppen a Karácsony előtti időszakban, a fény és szeretet ünnepére készülő embereket bombázza vizuálisa – behatolva a tudat mélyebb rétegeibe.
Az utóbbi években hallani is, olvasni is lehet eleget arról, hogy a Karácsony elvesztette a régi meghitt varázsát. Mára emberek sokasága irtózik még az ünnep nevének hallatától is, mert nem a szeretet és meghittség, hanem az ideges kapkodás, üzletekben való tülekedés, kimerítő készülődés és fáradságos munka jut róla eszükbe.

Zárójelben teszem hozzá: a karácsony ünnepi fényei is elvesztik lassan melegségüket. Egyre több hideg fehér, vagy jégkék színű karácsonyi díszkivilágítással lehet találkozni. A nagy plázák már szinte csak ezt használják. A fény régen kizárólag meleg színű volt, hiszen a tűz, a gyertyák melegségét volt hivatott érzékeltetni. Mai, egyre ridegebb világunkban még a fény melegét is megvonják lassan tőlünk!

Vajon miért?!…..

És hozzá még a koponyák….

…Ha már a világ eseményeit nem tudjuk megváltoztatni (bár ezt is kétlem, csak persze a fotelből nem könnyű), akkor legalább amin tudunk, azon változtassunk!

Ne engedjük meg, hogy manipulálják a tudatalattinkat, hogy az Élet (és egymás) tisztelete helyett a pusztítás jelképeit ültessék be lelkünk mélységeibe és tegyék természetessé gondolkodásunkban – ettől a gyerekeket és a félig felnőtt, örökké lázadó tinédzser korosztályt kell legjobban megóvnunk, és távol tartanunk!

Ne menjünk el érdektelenül az ilyen jelenségek mellett, hanem reagáljunk rá tudatosan!

– NE VEGYÜK MEG!…a jegyet a horror cirkuszra, a koponyás kiállításra, az öngyilkosságra felbujtó koncertre, ne vegyünk a gyerekeinknek halálfejes tanszereket, ruhákat! Sőt, ha módunkban áll tetessük, vagy tegyük el ezeket az üzletekben szem elől, írjuk be a vásárlók könyvébe, hogy ilyet ne árusítsanak! (Én egyszer egyik nagy szupermarketben mikor megláttam a vállfákon lógó gyerek pólók sorát hatalmas koponyákkal a hasukon, dühbe gurulva összenyaláboltam, és behajítottam mindet egy sarokba, hogy ne is lássák meg a szülők és gyerekek…senki nem szólt érte a boltban…:-))

– Mindezen romboló, és lélek mérgező jelkép hatásának elkerülésére
vegyük körül magunkat az Élet tiszteletét kifejező, életenergiákat erősítő tárgyakkal, hordjunk magunkon védelmet nyújtó szimbólumokat!
Ősi szakrális szimbólumok, jelképek hivatottak védelmet nyújtani, erősíteni–gyógyítani, energetizálni – ahogy tették és teszik ezt évezredek óta minden fejlett magas kultúrában (függetlenül attól, hisz-e bennük valaki! Ha igen, az csak még erőteljesebbé teszi hatásukat).
Bizonyíték erre az is, hogy a világ óriás vállalatai, cégei, bankjai, autógyárai stb.  kultúrájuk évezredes szakrális szimbólumait használják a mai napig….vajon véletlenül?!….

– Ne hagyjuk hatni életünkre a negatív, pusztító erejű jelképeket!

Vegyük észre, ha ezekkel próbálják manipulálni tudatunkat, és védekezzünk ellenük az Életerőt támogató, erősítő, teremtő hatású ábrázolásokkal, szimbólumokkal – egy harmonikusabb életért és világért…..

Baranyai Márti

képzőművész